Interjú

Véget ért a verseny, itt vannak az ünnepek, majd az új esztendõ... mit hoz számodra a következõ év?

Kováts Gergely Csanád: Megyek New York-ba, csak még nem tudom, hogy mikor. Az viszont valószínû, hogy visszatérek az Operaházba, és továbbra is tanítani fogok a tánciskolában. Azt, hogy milyen felkérések lesznek, vagy milyen irányban változik meg az életem, még nem tudom. Viszont nagyon szeretném, hogy együtt maradjon a csapat, és együtt táncoljunk, valamint együtt csináljunk olyan dolgokat, amelyek érdeklik az embereket, hiszen olyan sokszínûek vagyunk! Szóval valami szép dolgot…


Van arra reális esély, hogy ez meg is valósuljon?

Kováts Gergely Csanád: Igen, nagy esélyt látok rá, csak hát pénzt kellene szerezni. Bízom benne, hogy vannak emberek, akik éppen ezzel a mûsorral kaptak egy indító lökést ahhoz, hogy felismerjék: igenis vannak jó táncosok Magyarországon, így érdemes lenne ezzel foglalkozni. Kishonti Ildikó például teljes mértékben mellettünk áll, nagyon-nagyon támogat minket, és bízom benne, hogy elindul egy pozitív folyamat. Egy olyan országban, ahol eddig nem nagyon foglalkoztak a tánccal, ez nagy szó lenne: szóval bízom benne, hogy akad olyan ember, aki lát ebben lehetõséget!

A verseny alatt sokféle stílusban kellett megmutatnod azt, hogy mit gondolsz, mit tudsz a táncról. Hogy érzed, ez az állandó jelenlét, koncentrálás formálta a lelked is?

Kováts Gergely Csanád: Mindenféleképpen. Mindig úgy éreztem, hogy nagyon alázatos vagyok a tánccal szemben, ez most megtöbbszörözõdött. Az a dolog, hogy megismertem olyan táncstílusokat, amelyek eddig sem a fejemben, sem a testemben nem léteztek, hatalmas élmény! Egy elég összetett csomagot kaptam, amit még mindig nem bontottam eléggé ki. Gondolom, ha eltelik X-idõ, akkor lassan-lassan ki fogom bontani ezeket: swingelni például nagyon-nagyon szeretnék…

Amikor véget ér egy ilyen nagy verseny, és a résztvevõk kikerülnek a reflektorfénybõl, akkor az ember arra gondol, vajon lesz, aki fogja a kezét és segít neki eligazodni az új "világban..."?

Kováts Gergely Csanád: Mivel a tánc egy szórakoztató mûfaj is, igen, úgy gondolom, jó lenne, ha állna mellettem valaki, aki segítene. Egy menedzser például, aki látja a megfelelõ utat a médiadzsungelben. Egyébként nagyon sok olyan táncosról hallottam, aki dolgozott már menedzserrel, csak éppen rossz embert választott. Ez egy nagyon nehéz dolog, hiszen egy nagy-nagy labirintus az egész. Bízom benne, leszek olyan szerencsés, hogy találok egy megfelelõ embert, vagyis éppúgy sikerül mindez, mint ahogy sikerült megnyernem ezt a versenyt is!

Apropó gyõzelem: a szüleid valamennyi döntõn ott ültek, és szorítottak érted…

Kováts Gergely Csanád: A szüleim nagyon büszkék rám, és én is nagyon büszke vagyok rájuk, hogy õk az én szüleim! És valóban: minden egyes döntõn ott voltak, mert ott kellett legyenek! Nagyon fontos a jelenlétük, iszonyú energiát és erõt adnak nekem, voltaképpen nekik köszönhetem, hogy itt vagyok, és mindezt végigcsináltam…

Gondolom, kellõképpen féltenek…

Kováts Gergely Csanád: Bizony. Ha apa lennék, én is biztosan félteném a gyermekemet, fõleg egy ilyen verseny után, hiszen most bekerültem egy nagy körforgásba. Ennek pedig vannak buktatói, és vannak mély gödrei, de ugyanúgy felfelé is lehet ívelni. A szülõk pedig egészen biztosan kételkedve engedik útjára ilyenkor a csemetéjüket, bár száz százalékig megbíznak bennem, hiszen tudják, nem csinálok ostoba dolgokat. Ennek ellenére õk azok, akik pontosan tudják, mik a gyengéim, ettõl féltenek igazán.

És ilyenkor vajon te nyugtatod õket, vagy õk téged?

Kováts Gergely Csanád: Szerintem oda-vissza. Ha mélyponton vagyok, akkor õk azok, akik megfognak és fölemelnek, ha viszont õk vannak kiborulva, akkor nekem kell erõsnek lenni, és bizonyítani: a fiuk két lábbal áll a földön.

Mit gondolsz, milyen hosszan lesz kihatással az életedre a tény, hogy megnyerted a Megatáncot?

Kováts Gergely Csanád: Azt gondolom, nagyon hamar elszáll a hírnév, ha nem táplálják. Vagyis, ha nem csinálok valami olyan dolgot, ami TÁNC lenne, és újra felpörögnék, akkor hamar elszáll. Szerintem maximum egy-két évig lehet húzni ezt, de tovább nem…